Története, földrajzi adottságok

Településünk bemutatkozik

Tisztelt (Olvasó) Érdeklődő!

Ön Kocsér község honlapját olvassa! A település Pest megye legdélibb települése Tiszakécske – Kecskemét – Nagykőrös övezésében. Tipikus mezőgazdasággal foglalkozó jász kirajzású tanyás község. 125 éves újratelepítését 2002-ben ünnepelte a 2000 fős lakosságú község. 6888 hektáros külterületét szabályos dűlőrendszer szabdalja, többségében villamosított tanyákkal, gazdasági telepekkel. A jól működő, állattenyésztésre szakosodott szövetkezet több munkahelyet biztosít a helyi lakosságnak. A kisgazdaságok kertészettel, gyümölcstermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. Egyre inkább terjed az integrált liba- és pulykatartás (2-4000 db/vállalkozó).

Rendezett, gondozott községkép várja az érdeklődőket, akik megtekinthetik a Kutyakaparó Csárdát, vagy a szikes legelők madárvilágát, a szürke marha gulyát! A sportot, horgászatot, vadászatot szerető vendég is talál szórakozást, sportpálya, tornacsarnok, halastó, trapplövő pálya rendelkezésre áll!Várunk minden kedves érdeklődőt csendes, tiszta levegőjű erdős településünkre. Kérésem, olvassa végig honlapunkat.

Kocsér rövid történetének áttekintése

Kocsér község és 11622 kat. hold határa a Duna-Tisza között húzódó hátság keleti, a Tisza felé lejtő részén terül el. Tökéletes síkság, történelmileg a Kiskunsághoz tartozik, annak elsimuló keleti széle. Felszíne nagyobb részt futóhomok, amelyet a folyók ártereiről a szél sodort ide. Mintegy másfél-két évszázados műveléssel szorgos lakói megkötötték és némileg megjavították, kultúrtájjá változtatták. Éghajlati viszonyait tekintve hazánk legszárazabb és legnapfényesebb zónájába esik. Évi csapadékátlaga 400-550 mm. volt.

Történelmi múltja:

Az eredeti település a tatárjárás után kétségtelenül kun település lehetett. A XIII. század óta lakott terület. Sajátos jogokkal, királyainktól nyert kiváltságokkal rendelkező Jászkun Kerület kötelekébe is területébe tartozott, mint a Kiskunság része. Kocsér nevének első előfordulása a budai káptalan 1488. május 22-i okiratában található. Jelentését nem ismerjük, kun eredetű szó. A virágzó templomos település a török háborúk alatt pusztulhatott el, legnagyobb valószínűség szerint az 1596-os évben. Emléke a temetőben ma is látható, a több mint 400 éves templomrom keleti fala.

Ettől kezdve Kocsér évszázadokon át pusztaként szerepel (Praedium Kotsér). 1745-től a Jászkun Redemptio keretében Jászapáti lakosai váltották meg 8.000 arany forintért Kocsér kun pusztát, osztatlan állapotban a közbirtokosság többnyire közlegelőként hasznosította. Benépesülése a XIX. század 4. évtizedétől fokozatosan ment végbe, döntően Jászapáti népfölöslegéből.

A határ tagosítását és a birtokok elkülönítését mérnöki terv szerint 1863-64-ben, majd véglegesen 1873-ban hajtották végre, alapul véve az önmegváltáshoz való hozzájárulással szerzett jogot.

Az eredeti Liber Fundi 264 családot említ a földváltók jegyzékében. Az 1876. évi XXXIII. tc. megszüntette a kiváltságos Jászkun Kerületet, területét Pest, Szolnok és Csongrád vármegyékbe sorolta.

1877. augusztus 12-e lett a benépesült határral rendelkező Kocsér község megalapításának napja. Az 1877. évi I. tc. alapján Kocsér községet Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyébe, a kecskeméti alsójárásba sorolták.

Az önálló községgé válás lehetőségének kiharcolás, az első elöljáróság megválasztása után megkezdődött Kocsér “nagyközségi” szervezeti kiépítése mellett a lakosság kultúrálódásának, társadalmi szervezettségének megoldása: iskolaépítés, egyesületek, körök létrehozása. Házhelyeladási akciók, hiszen falu nem volt. A mintegy 2000 fő körüli lakosság saját tanyáján lakott. 1881-ben önálló rk. egyházközség alakult, új temetőt nyitottak: 1883-ban rk. templomot építettek (5 hónap alatt). Orvosi állás szervezése (gyógyszertár: Botos Imre), parókia, új községháza, csendőrörs létesítés, stb. Rendkívül dinamikus szervezéssel és tevékenységgel valósultak meg a kitűzött feladatok. Kiváló szervezők: Dósa Pál, Dósa Imre, Majerszky Vilmos (főjegyző 33 évig), Szabó Imre első plébános, Dr. Halász István községi orvos (’48-as honvéd ezredorvos volt), és még sokan mások, valamint az építőmunkába fizikai munkával, fogattal, pénzadománnyal besegítő önszerveződő típusú lakosság vitte végbe a fiatal község teljes felépítését. 1902-ben, a község 25 éves évfordulójára minden megvolt, ami egy települést nagyközségi szintre emel. Az évfordulóra felállították Szent István király kőből faragott szobrát a templom elé, amely 100 éven keresztül dacolt az időjárás és a történelem mindféle viharaival. Az építő békés éveket lezárta az I. világháború. 172 hősi halottat áldozott a kocséri nép a hazáért. (1910-ben 3730 lakója volt Kocsérnak.)

Az I. világháborús emlékmű

1920-tól 1948-ig a lakossági szám 4000-en felüli volt (4070), pedig a II. világháború 117 fővel ritkította sorait (97 katona és 20 polgári személy). Gazdasági kár ezenkívül főleg az állatállományt érte a román, szovjet katonai rekvirálás révén 1944. november 1-től kezdve. 1945-48-ig újraindult az élet és a remény egymás segítésével, amelyhez a földosztás is hozzájárult. Ekkor még nem sejtette a nép az ún. “’50-es évek” meghurcoltatásait, a beszolgáltatás okozta képtelen szegénységet, börtönbevitelt, deportálást, egyesek kitiltását a faluból, stb. 1956. rövid ideig tartó szabadságharca, az újra megkonduló harangszó, a beszolgáltatás eltörlése teljes lendülettel fordította a fokozott termelésre a kocséri földből élőket. Szőlőművelés, paradicsom, paprikatermelés és egyéb zöldségféle termék eredményéből 1-4 kat. hold földterületet vásároltak a szabadabb 4 év alatt. (Földhivatali közlés) 1960. január 2 -től 1991-ig. Kocsért is elért a mezőgazdaság “szocialista átalakítás”, a tsz. szervezés a teljes határra kiterjedően. Sok víz elfolyt a Tiszán, sok ember elment addig Kocsérról, mire az ’50-es évek szegénységét átélve a két tsz. megerősödött, majd 1979-ben összevonták és állandó, bár alacsony jövedelem biztosítására lett képes. Jelenleg, 2002-ben kb. 200 kocsérit foglalkoztatnak az mg. szövetkezetben. Az 1948-as 4070 fős lakosságból 1990-re 2469 fő maradt. Elsősorban a temérdek munkával helyreállított kisgazdaságok vagyonának a tsz. szervezés miatti pusztulása, másrészt az országban található egyéb munkahelyek késztették az embereket a faluról való menekülésre. Így kialakult és felerősödött a szinte tömeges elvándorlás, és a munkahelyhiány. S végül a természetes szaporulat drámai csökkenésével Kocsér lakosságának száma 2002-re 2000 fő alá esett vissza. 1990. a rendszerváltoztatás reménykeltő éve .Az első parlamenti választás eredménye Kocséron polgári-jobboldali képviselőt erősített szavazataival a 16-os választókerületbe Dr. Kulin Sándort. A községben ő támogatta “tornaterem építő program” keretében egy igen szép és jól felszerelt tornacsarnok építését. Az első önkormányzati választás szintén jobboldali polgármestert és polgári többségű képviselőtestületet juttatott a község élére. Az első polgármester Kocséron Barabás Ferenc agrármérnök, helybeli családból való. Ezt a bizalmat a következő két választáson is megkapta. 12 éve áll az önkormányzat élén. Remények, kétségek, kemény viták, merésznek tűnő lépések, javaslatok, s rendszerint létrejött megegyezések jellemezték az elmúlt 12 évet. A község fejlődési üteme történetének első 25 évére emlékeztet. Az EU-ba való belépés követelményeiből szinte csak a szennyvíz és a szeméttelep ügyének megoldása hiányzik, bár erre nagy erőfeszítések történtek. 1900-2002-ig felépült a tornacsarnok. Felújították az öreg iskola épületét, modern számítógéppark kialakítása, II. világháborús emlékművet avattak. 1992-ben megkezdődött a kárpótlás végrehajtása, amely befejezést nyert 1995-ben. 1993-ban telefon, 1994-ben gáz, 1999-ben vezetékes víz jutott el minden igénylőnek.

A II. világháborús emlékmű

A további években: jelentős tanyavillamosítás, telefonfülke 3 határrészen. A község utcái 90%-ig portalanítottak és rendezettek. 5 km szilárd, portalanított út építésével, rövidebb, közvetlen összeköttetésbe került Kecskemét városával. Számos új lakóház épült és korszerűsödött. Kiépült az idősek napköziotthona, előírt személyzettel. Igény szerint folyik az idősek gondozása stb. Az önkormányzat konyhájába mintegy 400 főre főznek a hét 5 napján, stb. Kocsér 125 éves fiatal községnek számít, rendezett formájú utcái egyenesek, fásítottak, a központban gyönyörű fenyves-. virágos park emlékművekkel.

Mindig szép volt, de most már korszerű is.

Szelíd homokos, de már nem futóhomokos földje kultúrnövények, szőlő-, gyümölcsös, gyógynövény termelésére alkalmas. Gépekkel jól felszerelt mg. vállalkozók és egy tsz. művelik a kocséri határt. Sok kis családi gazdaság is működik. 28 km-en belül 6 város érhető el Kocsérról, portalanított utakon. A két legközelebbi 12 és 20 km-re van. Közjármű közlekedés autóbusz járatokkal megoldott.

Kocséron érdemes és jó lakni tanyán és faluban egyaránt.

Kocsérról szóló könyvek:

1. Hanusz István földrajztudós: A Nagy Magyar Alföld földrajzi jellemképekben. Kecskemét 1895.
2. Majerszky Vilmos Kocsér főjegyzője: Kocsér község fennállásnak 25-i éve ünneplése 1902. évi augusztus hó 20-án tartott Ünnepi Beszéd és Felolvasás
3. Márton Imre Kocsér főjegyzője: Az ötven éves Kocsér jubileumi Emlékkönyve
4. Antal Domokosné tanár: Kocsér története fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből. Felelős kiadó: Király Kálmán. Készült: 1977-ben. Petőfi Nyomda Kecskemét. Található az Országos és a Megyei Levéltárakban.
5. Utassy Miklós nyug. tanár Kocsér története 1977-2000.Felelős kiadó: Barabás Ferenc polgármester Készült: Antológia Kiadó és Nyomda Kft. Lakitelek 2000.
6. Gévai Imre tanár: Szülőfalunk Kocsér Honismereti munkatankönyv Kiadó: Gábor Áron Általános Iskola Kocsér, Felelős kiadó: Gévai Imre Készült: 2000-ben.

 
Antal Domokosné Nyug.tanár, helytörténész