Megkondulnak a harangok, virágokkal borítjuk a sírokat, gyertyát gyújtunk.
Találkozzunk mi, élők: rokonok, ismerősök, barátok talán épp ez alkalommal, egy évben egyszer. Beszélgessünk, idézzük fel a múltat, a közös emlékeket, amikor ő még itt volt velünk. Vagy csendes magányban éljük át újra, ami szép volt, megköszönve, hogy volt…
Bár az emlékezéssel utat törhet magának a fájdalom is, de most hadd fájjon újra.
Fenyőág, krizantém, angyalok és mécsesek – legyen ünnep az égben és ünnep a földön…